Múlt

Több mint 60 évvel ezelőtt 1950 január 1-jével községünk Vásárhelykutas néven önállóvá vált. Kivált Hódmezővásárhely közigazgatása alól. Fél év után kapja a Székkutas nevet. A falu területén már az avarkorban is éltek emberek, melyet bizonyítanak az ásatások során feltárt sírok is. Nevét már 1426-ban említik oklevelek KWTAS néven. Nevét egy itteni kútról kaphatta. A későbbi évszázadokban Peres, Pörös, Veres Kutas neveken szerepelhet településünk a különböző okiratokon. A leggyakrabban használt Peres előnév a terület tulajdonjogáért folytatott hosszú perek miatt ragadt rá. A helyi hagyomány szerint a Veres előnevet, a falu szélén ma is álló, egykoron veresre festett csárdáról kaphatta. Ennek az épületnek a másik érdekessége, hogy a faluban ez a legidősebb építmény a maga 220 évével.

A XX. Század elején még Vásárhelykutas néven Hódmezővásárhely külterülete volt. Székkutas, Kutaspuszta kiemelkedő helyet követelt és követel magának a magyar történelemben, akár a paraszti életre, a tanyavilágra, akár a Piroschka kultuszra gondolunk. A németajkúak körében a legismertebb magyar falu minden bizonnyal még ma is Vásárhely-Kutasipuszta, azaz a mai Székkutas. Az 1920-as években, diák korában a faluban vendégeskedett Hugo Hartung (1902-1972), akiből később ismert író lett.

 

Kutaspusztai élményeit örökítette meg az: Ich denke oft an Piroschka (Gyakran gondolok Piroskára) című regényében, amit 1954-ben írt meg. Mind a könyv, mind a belőle készült film világhírű lett. A szép magyar nyelvre fordított könyvet Dr. Sipka Sándorné Serfőző Rózsa kitartó, fáradhatatlan munkájának köszönhetjük. Hugo Hartung könyve az egyetlen regény a világirodalomban, amelynek cselekménye a kutasi pusztán és környékén játszódik. A könyv nyomán megelevenedik a kor, a falusi és a városi élet, s érdekes mindezt egy külföldi diák élményein keresztül látni. A költészet és a valóság élvezetes olvasmánnyá fonódik a regényben.